A gazdával volt szerencsém egy alkalommal találkozni, amikor olyan jó ízűen ettem pörköltjéből, hogy azt sem vettem észre, mennyire kiütközött étvágyam az ingemen. Sajnos autóval volta, így esélyem sem volt megízlelni a pincészet borait, ám a gazda kedves volt, és ellátott útravalóként egy szortiment borral, amiből az első darabot kóstolom, minden logikát és sorrendiséget be nem tartván, véletlenszerűen. A cuvée nemes borok házasítása, ám nem tudom, milyen arányban keveredik benne a Kékfrankos, a Cabernet Franc, illetve a Merlot. A palack megbontását követően hagytam kiszellőzni a bort, ám nem volt befülledt, viszonylag hamar mutatta magát. A dugó tökéletesen zárt, semmi felfolyás, vagy valami zavaró tényező nem volt észlelhető, így azt kell mondani, a palack külleme és a palackozás minősége hibátlan. Az illatból ítélve úgy vélem, a Kékfrankos legalább 40-50% arányban található meg a borban, mellette a Cabernet Franc olyan 20-30% lehet és a fennmaradó rész lehet a Merlot, melynél jellemző, hogy a kisebb arány is eluralkodhat az illaton, már amennyiben tökéletes ez a Merlot. Minél tovább elemzem az illatot, annál jobban kiválik a Franc jellegzetessége is, ám messze nem tudja elnyomni a Kékfrankos klasszikus illatjegyeit. A bor megjelenése is kifogástalan. Élénk bordó szín, tökéletes tisztaság és frissesség jellemzi. Ízében jobban megfogható a Cabernet Franc, mely remek gerincet az alapoknak. A bor mindenképpen friss, ám a tanninok nem nyomnak agyon, mint egy villányi borban. Erős bor, vigyázni kell vele, de az alkohol nem lóg ki, nem zavaró. Én úgy gondolom, hogy egy mindennapi fogyasztásra alkalmas bor, melynek árát sem ismerem, ám azt sem tartom kizártnak, hogy valaki ünnepi fogást varázsoljon mellé. A borász, Sőrét András, nem alibizik. Pincéje makulátlanul tiszta és rendezett, ahová jó érzéssel lép be a vendég. A borok mellé étel is dukál, melyet szintén nagy műgonddal készítenek el. A Duna, a Gemenci erdő melletti Báta nagyon szép vidék. A rossz nyelvek szerint a legjobb villányi borok alapanyagi is innen származik, amivel akkor nincs is semmi baj, ha a végén nem hívják, mondjuk, Kopárnak az adott nedűt. Egyszóval, jó bornak nem kell a hírverés, de mégis kell, így érdemes ellátogatni a www.soresbor.hu oldalra, ami nem Sör és Bor, mint ahogy elsőként megörültem, hanem Sőrés Bor, mely cseppet sem kevesebb, csak hiányzik belőle a sör, melyet majd pótolunk valahol, valamikor.

Dr. Marczingós László